Pásztorkutyák versenyeztek a pusztában
Míg a kutyakiállításon az ebek küllemét, a terelő versenyen ügyességüket figyelték a bírák. A terelőverseny jó alkalom volt arra is, hogy az érdeklődők bepillantást nyerjenek a pásztorok és kutyáik mindennapi életébe. A szervezők ugyanis különös figyelmet fordítanak a magyar hagyományok őrzésére és népszerűsítésére, ezért a versenyeken (a legtöbben) hagyományos viseletben jelennek meg, de még a szóhasználatra is figyelnek. Mert nem csak a pásztorkutyafajták fenntartása, hanem a pásztorkultúra életben tartása is kitűzött céljuk.
A versenyen a pásztorrend hagyományai szerint kisbojtár, bojtár, öregbojtár és számadó kategóriában mérhették össze tudásukat az indulók és kutyáik. A feladatokat úgy határozták meg, hogy azokat csak a kutya és a gazda összehangolt munkájával lehetett megoldani. Mivel az őshonos pásztorkutyák napjainkban már nem igen találkoznak juhokkal, az eseményen ösztönpróbát is tehettek. Ennek során azt figyelték a szakemberek, hogy a juhokat terelve előjönnek-e az ősi terelőösztönök az ebekből. A vizsgálat során a bíró állapította meg, hogy milyen erős genetikai ösztön van a kutyában. A gazdák nem vallottak szégyen kutyusaikkal, néhány szimat után bátran terelték karámba a juhokat.
A találkozón felvonultatott ebek sokasága is azt bizonyítja, hogy egyre népszerűbbek az őshonos magyar pásztorkutyák és egyre többen tarják fontosnak nemzeti kincseink népszerűsítését, a fajták megőrzését.
Fotó: Vajda Piroska
