Ősök Napja Bugacon
Az idei év legnagyobb hagyományőrző ünnepén ezúttal is történelmi időutazásban volt része a több ezer látogatónak. Az esemény egyik fő látványossága a Kárpát-medencei magyar hagyományőrzők seregszemléje: a hun, avar és honfoglaló magyar viseletbe öltözött lovasok és gyalogosok felvonulása volt. A látványos bemutatók mellett az Ősök Sátrában berendezett régészeti-antropológiai kiállítással is várták az érdeklődőket, akik a világ legnagyobb jurtájában, Attila Sátrában az Ősök Arcképcsarnoka elnevezésű kiállításon a Kárpát-medencébe érkezett lovas nomád népek koponyaleleteiből készült plasztikus arcrekonstrukciókat is megnézhették.
A tudományos kiállítások és előadások után elmerülhettek a vásári forgatagban, ahol egyebek mellett bőrműves, cipész, fazekas, ötvös, ruhakészítő, fegyverkovács és még számos kézműves mester termékét csodálhatták és vásárolhatták meg a nézelődők. A tömegben számos "csodabogárral" is találkozhattunk. Pap Endre vándormuzsikus például citeramuzsikájával szórakoztatta az érdeklődőket. A martfűi fiatalember bocskorral a lábán, bográccsal a vállán járja az országot, vadkempingben lakik, s ha kell gyertyakályhája mellett melegszik. Persze a kályhát is maga készíti konzervdobozból, viaszból és az inge rojtjából. A gyártástechnológus mérnök csak legvégső esetben szeretne szakmájához folyamodni. Mint mondta, csak akkor hajtja igába a fejét, ha már nem tud megélni a muzsikálásból.
Az ideiglenesen felépített jurtafaluban megismerhettük Zaka Dominikát is, aki párjával együtt gondolt egy merészet és meglépték azt amiben hisznek: harmóniában élni a természettel. Hároméves kisfiukkal együtt egy jurtában élik életüket, hogy csak annyit vegyenek el Isten asztaláról, amennyi feltétlen szükséges. A huszonöt éves fiatalasszony városon nevelkedett, de soha nem volt városi lélek. Mint mondta, mindig is kikívánkozott onnan.
– Ahogy kiköltöztünk a Cserhát lankái közé, megtapasztaltuk az igazi szabadságot, a nyugalmat, a tisztaságot. Megtapasztaltuk mennyire csodálatos úgy létezni, hogy nem választanak el falak a külvilágtól – mesélte Dominika népes közönségének az Ősök napján. Nem használnak áramot, lóháton járják a vidéket. Vannak állataik, fejős tehenük, minden megtermelnek, amire szükségük van. De, igyekszenek úgy élni, hogy ne legyenek terhére környezetüknek. Történetüket Szabadon című könyvében is megírta Dominika.
A lányok és asszonyok farmerjukat és pólójukat viseletre is cserélhették. Választékban nem volt hiány. Katrics Krisztina egyedileg tervezett, kézzel hímzett portékái különlegesen vonzották a szép ruhákat kedvelőket. Krisztina fontosnak tartja, hogy beépítse a magyar motívum kincseit a mai kényelemes ruhákba, a minőségi anyagokba. Mint mondta, ruháik szabásvonalukat és anyagukat tekintve naprakészek, melyekre kézzel hímezik formabontó módon, formabontó színezéssel az ősi magyar motívumokat. Így minden darabban visszaköszön a múlt és a jelen.
– Azt látom, hogy nagyon kevés asszony hajlandó hordani a hagyományos viseletet. Ellenben azt bevállalják, hogy naprakész ruhájukon rajta legyen a magyar motívum, így jelezve a világ felé, hogy tisztelik és szeretik ezt a népet és a kultúráját.
A tízezres tömegből székelyzászlóval a vállán tűnt ki Péter Barna és családja, akik több mint hétszáz kilométert utaztak Torjáról, hogy részt vegyenek az Ősök Napján. Hogy találkozhassanak és beszélgethessenek az anyaországban élőkkel. Hogy közösen éljék át a hagyományőrző ünnep felemelő pillanatait. Fontosnak tartották, hogy elhozzák két kislányukat is, hogy nekik is átadják a még élő magyar hagyományokat. Mint mondták, otthonukban, Romániában is mindent megtesznek azért, hogy ne vesszen el a magyar kultúra.
Aki a hosszas nézelődésben megéhezett finom hagyományos ételeket is kóstolhatott. De ritkaságokkal is találkozhatott, mint például a Tünde-kenyérrel, amit Zmák Tibor és felesége alkotott. A házaspár az Eger környéki Andornaktályáról érkezett, hogy az Alföldön is bemutassák különlegesen finom kenyerüket. Elmesélték, hogy régóta keresték a nekik megfelelő jó minőségű kenyeret, de nem találták. Aztán gondoltak egyet és megcsinálták saját maguk. A Tünde-kenyér csak fantázia név. A Gyűrűk ura hiedelemvilágát és varázserejét jelképezi. Van benne rengeteg energia, tudás és a magyarság erejét adó alapanyagok: acélos magyar búza lisztje, főtt burgonya, öreg kovász, amit erdélyi kősóval ízesítenek. Mint mondták, nem azért alkották meg kenyerüket, hogy meggazdagodjanak, hanem, mert látják, hogy betegek az emberek a mai adalékokkal dúsított kenyerektől. A Tünde-kenyér alapanyagait maguk termelik, végig kísérik útját a termőföldtől az asztalig.
Az egészséges veszélytudat a szervezőerő
– Magyar őseinkre, az évtizedek, évszázadok, évezredek történelmi próbatételeinek névtelen és neves hősire emlékeztek az Ősök Napján, melynek résztvevői történelmi hazánk minden aranyos szegletében, napfényben és árnyékban, fenyegetettségben, megújuló bizakodással őrzik, védelmezik és gazdagítják életerős hagyományainkat, kultúránkat – fogalmazott az esemény megnyitóján Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, aki szerint a Ősök napja a szellemi honvédelem egyik korszerű csúcsteljesítménye.
– Ami itt történik az nemzetünk válasza az európai uniós durrdefektre, amely veszedelmes tévútra sodorta Európát és a felismerhetetlenségig roncsolta az alapító eredeti szándékát: a független európai nemzetek szövetségét. Bennünket az egészséges veszélytudat szervez. Nemzetmegtartó és építő munkánkban közeli és távolabbi őseink adnak erőt és bátorságot, nyugalmat és biztonságot.
Fotó: Vajda Piroska
