Dr. Ónodi Izabella 2016. február 10. 17:30

A gyermeket hagyjuk ki mindenből, aminek köze van a pusztításhoz

Képgaléria
A gyermeket hagyjuk ki mindenből, aminek köze van a pusztításhoz
A Kiskunfélegyházi Iparostanonc Iskolából 1944-ben elhurcolt és meggyilkolt három zsidó fiatal: Feuer László, Kun Gábor és Wéber Ábrahám emlékére avattak emléktáblát február 10-én, a Kiskunfélegyházi Szakképző Intézmény udvarán. Az emléktábla leleplezése előtt Ágoston Tibor intézményvezető, dr. Ónodi Izabella a Művelődési és Szociális Bizottság elnöke és Dr. Feldmájer Péter, a MAZSIHISZ Közép-magyarországi Területi Csoportjának elnöke mondott megemlékező beszédet. A diákok ünnepi műsora után – a zsidó hagyományoknak megfelelően – a jelenlévők emlékköveket helyeztek a talapzatra, illetve mécsest gyújtottak.

- Most, amikor megállunk a Kiskunfélegyházi Iparitanonc Iskolából elhurcolt fiatalok emlékművénél, komor keserűséget és hiábavalóságot érzünk. A háború, melynek ők is áldozatul estek, a nagyhatalmak játékszabályai szerint zajlott, és a kisemberek életét, jövőjét törte derékba. Tizenévesekre emlékezünk, akik hiányoztak a város ipari életéből, de már nem tudhatjuk meg, hogy milyen asztalosok, cipészek, lakatosok lettek volna.
Régi adósságot törlesztünk ma az emléktábla avatásával, amelyet nem véletlenül helyeztünk a kopjafa mellé. A kopjafa koszorúzásával minden évben emlékezünk elhunyt munkatársainkra és diákjainkra, akiknek sorába mától beemeltük Feuer László, Kun Gábor és Wéber Ábrahám nevét is – mondta Ágoston Tibor emlékező beszédében.

dr. Ónodi Izabella a város önkormányzata nevében így összegezte gondolatait:

 „Csak tudnám kinek és mit árthattak Ők hárman? Hogy keveredhettek egy háborúba? A válasz sajnos egyszerű. Őket akkor és itt, senki nem kérdezte. Akkor és itt magával ragadta a gyilkos gépezet, mely értelmetlenül tizedelte a magyar emberek ezreit csupán vallási hovatartozásuk miatt.

Ráfoghatjuk, hogy sorsuk ismeretlen, de ide vissza nem tértek. Diáktársaik hiába vártak rájuk, hiába tekintettek nap mint nap üres helyükre és árván heverő szerszámaikra.

Pedig tanulni akartak, építeni ezt az országot szaktudásukkal. Elhurcolóiknak fontosabb volt egy beteg eszme, mint egy értékes generáció jövője, mely el sem kezdődhetett.

Mai szemmel azt mondhatnánk, három srác volt. Három életerős tanuló, akik pillanatok alatt felnőtté váltak, de csak nagyon rövid időre, és nem önszántukból. Nélkülük már nem volt semmi ugyanaz az osztályban, az iskolában, a félegyházi szakképzésben.

Emléktáblájuk arra emlékeztet örökre, hogy a gyermeket hagyjuk ki mindenből, aminek köze van a pusztításhoz. A gyermekek, a tanulók építeni jöttek erre a világra.”

- Akkor, amikor ezt a három fiút rútul meggyilkolták, nem csak egy kis helyen volt jelen Európában a halál. Az őrült gyilkosok az egész kontinenst a halál völgyévé, a halál országává tették. Meggyilkolták a magyarországi zsidóságot, benne Kiskunfélegyháza zsidóságát is. Köztük voltak azok a gyerekek is, akiknek nevét mától megőrzi ez a tábla, és mindig emlékezni fogunk rájuk – fogalmazott beszédében dr. Feldmájer Péter, a MAZSIHISZ Közép-magyarországi Területi Csoportjának elnöke.

s. r.







 

Kövessen minket a Facebookon is!