Képviselők munkában: dr. Ónodi Izabella - 8. választókörzet
Képgaléria
– Mindig visszakanyarodok a gyermekkoromhoz, sokszor ma is onnan merítek erőt. Kézdivásárhelyen születtem, de – mivel akkortájt nálunk három hónap volt a szülési szabadság – iskolás koromig Nyújtódon, fogadott nagymamámnál nevelkedtem, és ez a falusi környezet volt az otthonom nyaranta gyakorlatilag egészen felnőtté válásomig. Máig melegséggel tölt el a tornácos ház, a csempekályha melege, az önfeledt, szabad játék emléke. Ennek a gyermekkornak, az itt megismert értékrendnek köszönhetem, aki vagyok. A nagyszüleimet nem hallottam senkit kibeszélni, más kárának örülni. Mély empátiára és fejlett érzelmi intelligenciára tettem szert közöttük. Ennek tulajdonítom, hogy soha senki sorsa nem hagy hidegen.
– Mikor jártál először Félegyházán?
– 1989-ben. Harmadik osztályos voltam akkor, és – mint több azt követő esztendőben is – itt nyaraltam, a Móravárosban. Nekem attól kezdve ez a város volt a világ közepe, pedig nem is sejtettem akkor még, hogy ez lesz az otthonom. Egyetlen dologgal nem tudtam kibékülni, hogy a csapból sehogy sem folyt hideg víz. Képtelen voltam a szomjamat oltani. Jóval később otthon ismerkedtem meg férjemmel, Ónodi Árpáddal. Egy kirándulásra érkezett a barátaival, én voltam a kísérőjük. A találkozást szerelem, házasság, család követte. Így lett Félegyháza az otthonom. 2010 februárjában költöztem ide, s kezdtem elölről a fogorvosi praxisom felépítését. Ma már szinte minden ideköt.
– Kivéve a tornácos ház, és mindaz, amit az jelent…
– Azért ma már Kászonimpérbe megyek. Mindig vágytam arra, hogy minél több embernek, de leginkább a kisfiamnak megmutathassam mindazt, amit nekem adott az a vidék, és az ott élő emberek. Néhány éve motorral jártunk arra, s megálltunk egy sétára. Látva az érintetlen tájat, beszélgetve az ott élő emberekkel tudtuk, hogy itt kell keresni a mi tornácos házunkat. Így lett. Szeretnénk, hogy minél több barátunk, ismerősünk fedezhesse itt fel az almafa árnyékának, a kemencében sülő kenyér illatának, a szomszédok történeteinek, a szénában töltött hűs nyári éjszakának az élményét.
Mindezt már a Kossuthvárosban meséli Izabella, télikabátja gallérjába bújva, de a lelkesültségtől áthevülve. Mert ő már csak ilyen: nagy hőfokon éli meg az érzéseit, komolyan veszi a feladatait. Éppen ezért – mondja – gondot kell fordítania arra is, hogy el ne eméssze ez a tűz. Bár éppen öt éve él még csak Félegyházán, azóta felépítette fogorvosi praxisát, gondoz egy nagyszerűen működő alapítványt, amely a rászoruló és a tehetséges gyermekeknek nyújt segítséget, és 2014 októbere óta Kiskunfélegyháza 8-as számú választókörzetének a képviselője, továbbá a művelődési és szociális bizottság elnöke. Mindemellett Ónodi Árpád, az országos hírű koncertklub, a Rocktár vezetőjének felesége, és édesanyja az öt esztendős székely-kun keverék Máténak, aki nem mellékesen édesanyja álmodozó szemeit örökölte.
– A sors úgy hozta, hogy közfeladatot kaptam. Mélyen megélem ennek a magasztosságát és felelősségét, és szeretnék méltó lenni a feladathoz. Engem ez nem visz előbbre a „ranglétrán”, nem könnyíti meg a szakmai sikereimet, így mindenféle érdek nélkül a jobbító szándékra, a segítésre koncentrálhatok. Arra, hogy megtisztelnek emberek azzal, hogy megosztják velem a problémájukat, én pedig segítek megoldást keresni. Nem egyedül teszem ezt, hiszen a városházán minden segítséget megkapok – mint az összes többi képviselő – úgy a polgármestertől, mint a jegyzőtől, a kabinetvezetőtől, a hivatal dolgozóitól. Örömmel fogadom a tapasztaltabb képviselőtársak tanácsait is.
Izabella az eltelt szűk másfél évben alaposan megismerte a körzetet. Magabiztosan kalauzol az utcák, az intézmények és a megoldásra váró problémák között. A 80 éves Bercsényi utcai óvodában, a Nádasdy utcai idősek otthonában és a Tóth Kálmán utcai idősek napközi otthonában egyaránt sok a terv. Addig is, amíg a nagyobb fejlesztések váratnak magukra padokkal, virágosítással igyekszik a képviselőasszony éreztetni a figyelmet. Mutatja: sok helyen lámpatesteket kellene bővíteni, a Családok Átmeneti Otthonának tavaly épített játszóterére is ráférne a bővítés, amit az idén szeretne megvalósítani. A B. Szabó József utca több pontján a belvíz okoz gondot, és lakossági jelzés alapján – amint az időjárás lehetővé teszi – rendbe teszik a nádas előtti elgazosodott, elvadult területet is. Mert igény volt rá, a lakótelepieknek „saját” karácsonyfát állíttattak a Sparnál, az Asztalos János utcát a forgalom egyirányúsításával tették biztonságosabbá és alakítottak ki parkolóhelyeket, ősszel elkészült a Mezőgazdasági Áruházig a kerékpárút. Idén megújul többek között az Asztalos János utcat játszótér és az azt övező zöldövezet, de a szakemberek dolgoznak a körzet olyan általánosan érvényes problémáinak az enyhítésén is, mint például az utak állapota, a közvilágítás bővítése (például a Bessenyei utcán), a Lisznyai utcai elhanyagolt terület rendbetétele, vagy a Bercsényi utcai kerékpárút megépítése, ami a képviselő asszony szerint szó szerint élet-halál kérdés.
– A képviselő nem magányos farkas! A városépítés csapatjáték! Nagyon komoly, összehangolt munka folyik a háttérben, ennek jelét a legtöbb félegyházi látja is. Azonban muszáj türelmet kérnünk, hiszen évtizedek problémáit nem tudjuk egyszerre megoldani. Fontos, hogy mindannyian tudjunk közösségben, városban gondolkodni, még ha ez olykor azt is igényli tőlünk, hogy saját személyes érdekeinket háttérbe szorítsuk. A képviselők között konszenzus született arról, hogy a régóta elhanyagolt városközpont legsürgetőbb problémáinak megoldása minden félegyházi érdeke. Először ide összpontosítjuk az erőket, és haladunk szisztematikusan bentről kifelé. Eközben természetesen nem feledkezünk meg a külső területeken élők problémáinak megoldásáról sem! Éppen ezért én őszintén örülök minden eredménynek, amit bármelyik képviselőtársam körzetében érünk el.
– Jut elég idő ennyi elfoglaltság mellett a családra?
– Erre kínosan ügyelünk. Mi hárman a férjemmel és a fiammal egyetlen megbonthatatlan egység vagyunk. Ahová csak lehet együtt megyünk, és nagy gondot fordítunk arra is, hogy elég minőségi időt töltsünk Árpi szüleivel is, akiktől rengeteg segítséget kapunk. Férjem az én legbensőbb bizalmasom, mindent megbeszélünk. Bölcs kritikus, aki szeretettel terelget, figyel rám, és józan tisztánlátással segíti a döntéseimet. Viszont soha nem nyilvánít véleményt, amíg nem kérdezem. Az ő spontaneitása és lazasága jól kompenzálja az én kicsit görcsös, tervezős énemet. Nagy biztonságot ad az ő nyugalma, kiegyensúlyozottsága. S bár óriási bennem a megfelelni vágyás, nincs fontosabb az életemben, mint ennek a családnak az egyben tartása.
Tóth Timea
