A kommunizmus áldozatainak méltósága örökre velünk marad
Képgaléria
Návay Lajost 1919. április 29-én, a Tanácsköztársaság idején gyilkolták meg a kiskunfélegyházi pályaudvaron Návay Ivánnal és Szentes főjegyzőjével, Kiss Bélával együtt. A tiszteletükre állított emlékművet 2014-ben emelte a város.
A kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban 100 millióra becsülik. Kelet-Közép-Európában a számuk eléri az 1 millió főt. Ennyi ember vesztette életét éhínségben, kényszermunkatáborban, vagy kegyetlen kivégzés által. Jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.
Az emlékműnél dr. Ónodi Izabella a művelődési és szociális bizottság elnöke emlékezett az áldozatokra.
„Egy embert nem alacsony növése tesz kicsivé, hanem az, ha szűkölködik szellemi és lelki javakban. Az ilyen szellemi és lelki kisemberek, ha hatalomra jutnak, első és legfontosabb szándékuk, hogy saját képükre formálják a világot. Ami addig díszes volt, szárnyalt és fejlődött, az legyen szürke, elfojtott és stagnáló. Aki bátor, innovatív és őszinte, az legyen gyáva, visszahúzódó és nyájasan hazug. De ezek a kisemberek csak a hozzájuk hasonlókat tudták csak igazán megtörni. Aki az önmaga nagyságában ellene szegült, azt kicsinyes bosszújukkal, nagy létszámú kiszolgálóikkal csak és kizárólag fizikálisan tudták megtörni! A testeket megkínozták, az életeket elvették aljas és gyáva módon. Túlerővel csonkították meg a szabad emberek szárnyait. Kicsi emberek nagy és hosszan tartó uralma volt ez. Ők, a keresztényi értelemben vett egyenlőséget nem ismerték, hanem azt tartottál igazságosnak, ha mindenki az ő szintjükre süllyed. A mai szabad világ már tudja, hogy a teljesítmény elvű jutalmazás motivál a legjobban. A szabad világ már azt is tudja, hogy egy mesterségesen fenntartott közös szellemiségen alapuló hazug egyenlőség működésképtelen a szorgalmas és találékony magyar emberek országában.
Emlékezzünk azokra, akik alkotni, dolgozni, nemzetet felemelni szerettek volna, de eltiporta őket - a szó rossz értelmében vett- a kicsi, de erős bosszúálló rendszere. A kommunizmus áldozatainak méltósága örökre velünk marad.”
