Komoly tekintélye van a Kunsági Borvidéknek

Frittmann János soltvadkerti borász néhány hónapja a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnökeként áll a szőlészek, borászok érdekképviseletének élére. A korábban alelnökként tevékenykedő szakember pontosan látja az ágazat gondjait. Önmagában nem lett volna elég pusztán a kihívás ehhez a hatalmas felelősséghez, amit most vállalt, azonban úgy érezte, hogy ezzel is erősítheti a Kunsági Borvidék presztízsét.

A legfontosabb feladatokról, tervekről, lehetőségekről, a térség ágazati kérdéseiről, a borvidék helyzetéről beszélgetett a vármegyei önkormányzat munkatársa a Frittmann Borházban, ahol éppen egy előadást tartott a borvidék borászainak, termelőinek az aktualitásokról.

– Az előadást hallgatva úgy tűnik, vannak árnyoldalai az ágazatnak, és nem csak itthon.

– Egész Európában gond van a szőlőágazattal, hiszen a bor nem alapélelmiszernek számít. A borászati alapanyagok árai az egekbe szöktek. A polcokon viszont úgy emelkedtek a borok árai, hogy abból a termelő semmit nem vett észre. A jövedelmezőség kérdésében rendet kell tenni, ez most a legfontosabb.

– Néhány héttel ezelőtt igen hatékony lépést tett a borászatok védelmében.

– Sikerült a kormány számára olyan érveket felvonultatnom, ami az eredetileg az üveges palackra vonatkozó termékdíj mértékét felülírta. Több borászat ment volna tönkre, de szerencsére a kormány elállt ettől az egyébként július 1-jétől bevezetni kívánt szándékától.

– Az előadás során nagy hangsúlyt fektetett a fiatalok megszólítására.

– Fő prioritás a borfogyasztás népszerűsítése a fiatalok körében, hogy ne a tömény italok, a magas alkoholtartalmú koktélok, sőt, ne a kábítószer után nyúljanak. A bor szakrális termék, a múltunk, a történelmünk része is, ezért az egyetemi borklubokat ismét életre kell kelteni. Korábban ezek kiválóan működtek, az első klubok megalakításában aktívan részt vettem magam is, borászatunk számos alkalommal mutatkozott be ezekben a körökben. Túlzás nélkül mondhatom, hogy az első sikereinket ezeknek a borkluboknak köszönhetjük. A borászatok mostanában elhanyagolták ennek a fontosságát Magyarországon, ezért ebben óriási feladatunk van. A hazai borok kiválóan alkalmasak arra, hogy megismertessük, megszerettessük a fiatalokkal ezt az italt.

Természetesen rengeteg a feladat, a minőségi borok presztízsének erősítésén továbbra is nagy erővel kell dolgozni megtalálva a helyes arányokat, a piacokat. Mondom ezt azért, mert sokan aggasztónak tartják például a Bianka térhódítását. Én ezt nem látom akkora problémának. Ez az a szőlő, amit gazdaságosan lehet termelni, és versenyképes például az olasz alsó kategóriás borokkal is nem csak a magyar piacon, hanem nemzetközi szinten is.

Azt persze sajnos ki kell mondani, hogy nem kedvez most a politikai környezet a magyar borok exportjának, de a következő lépcső, hogy megcélozzuk azokat az országokat, ahol a magyar bor sikeres lehet. Fehérborokban, rozéban Magyarország száz százalékban világszínvonalat tud, de ezt el kell ismertetni, nem elég, hogy mi tudjuk.

– Átalakult a borfogyasztási szokásunk, a borkultúra, Európában is csökken a borfogyasztás. Ennek mi az oka?

– Ez elég összetett. Részben igen erős az ellenkampány, hiszen ha az alkoholfogyasztás következményeiről, káros hatásairól beszélnek, akkor mindig a bor kerül előtérbe, pedig hát számos egyéb alkohol kapható a piacon, ami sokkal károsabb, és hangsúlyozni szeretném, hogy az egészséges borfogyasztásnak, a mértékkel fogyasztott bornak nincs káros hatása.

Nagy a termékek közötti verseny, de fontos kiemelni, hogy a borban nem mesterkélten termelődik az alkohol, hanem teljesen természetesen. Komoly nagy szeszipari lobbi is nehezíti a helyzetünket, de a borágazat létjogosultsága nem lehet kérdés.

A másik felvetés, ami a borfogyasztási kultúra átalakulására irányul: jól látható, hogy a vörösborokból kevesebb fogy, de nekünk törekedni kell arra, hogy megtaláljuk a piaci egyensúlyt és a jövedelmezőséget mindenképpen. A fehérborok irányába terelődött figyelmet a klímaváltozás és az étkezési szokások, az életvitel, a gasztrokultúránk változása okozza. A könnyedebb ételek felé fordultunk főként, és ezek leginkább a fehérboroknak, a rozéknak kedveznek. A nagy melegben például keveseknek jut eszébe, hogy egy testes vörösbort igyanak, inkább egy frissítő fehéret választ mindenki.

Fotó: borespiac.hu

– A Kunsági Borvidék az ország legnagyobb borvidéke. Milyen a megítélése, elfogadása?

– A Kunsági borok zöme családi borászatokhoz köthető. A HNT kutatása szerint is hatalmasat nőtt a borvidék presztízse a fogyasztók körében, és szerencsére ez folyamatosan növekvő tendenciát mutat.
Az Irsai Olivér, Cserszegi Fűszeres térhódítása töretlen, és ezek a fajták innen indultak. De ha már fajtánál tartunk, a jövő nagy fajtájának tartom a Generosát. Természetesen a nagy világfajták is jelen vannak, de így van ez jól, főként ha megvan a piaci egyensúly.

– Képes-e őrizni a borvidékünk a méretét? Milyen a telepítési kedv, hajlandóság?

– Csökken a telepítési kedv, a fiatalokat kevésbé érdekli, éppen a jövedelmezősége miatt. Valójában nem is cél a terület növelése, sokkal inkább a szőlők megújítása lenne a fontosabb, ezeket kell versenyképessé tennünk.

– Milyen termésre készülhetnek az idén a gazdák?

– A tavalyihoz hasonló lesz, úgy gondolom, de kellene még úgy 30-40 mm eső szüret előtt. Tavasszal még úgy nézett ki, hogy később lesz a szüret, de a hirtelen jött jó idő átrajzolta a dátumot. Augusztus 20. előtt megkezdődik idén is a szüret.

– Milyen felvásárlási árakra lehet számítani?

– A nagy borászatok nem prognosztizáltak még árakat, így felelőtlenség lenne részemről jóslatokba bocsátkozni. Nagyon bízom a felvásárlási árak emelkedésében. A reális 15-20 százalékos emelés lenne, bár nem szeretem a százalékos meghatározást, mert nem ad reális képet, de forintálisan még nem érdemes találgatni. Az a legfontosabb célkitűzésem a HNT elnökeként, hogy a kisebb családi borászatok, és természetesen a szőlőtermelők is – akik, valljuk be, az ágazat presztízsét jelentik és adják – meg tudjanak élni és jól tudjanak élni, hogy továbbra is színezzék a vidéket.