Meizl Ferenc emlékére
Egy el nem küldött levél…
Amikor meghallottam, hogy elmentél, a hír ugyanúgy letaglózott, mint a legtöbb félegyházi embert. Pedig már nagyon vártunk az irodában, hogy beszélgessünk az előttünk álló feladatokról, a jövő év nagy eseményeiről.
Az nem lehet, nem létezhet, hogy Meizl Ferenc nyugalmazott igazgató úr csak úgy kisétált volna az életünkből, egyszerűen búcsú nélkül, szinte elosonva tőlünk félegyháziaktól?!
De, hát mégis! Némi tanácstalanság, téblábolás után úgy gondoltam, – miután személyesen már nem tehetem meg – hogy levelet írok Neked, bár elküldeni sem tudom már. Azaz, közös hitünkből kifolyólag igenis tudom, hiszem! Mint ahogy azt is, hogy a leírt gondolatok igenis eljutnak hozzád, mert még az elmúlás kegyetlen ridegsége sem állhatja útját az égbe szárnyaló gondolatoknak.
Igazgató Úr! Kedves Barátom!
Az elmúlt évtizedek alatt Te a város közéletének ismert és elismert személyisége, polgára lettél. Amit tettél ezért a szűkebb-tágabb közösségért, amelyben éltél, amennyi áldozatot hoztál Kiskunfélegyházáért, idődet, energiádat nem kímélve, azért csak köszönet jár. A legmélyebb és a legőszintébb.
Engedd meg, hogy már csak így utólag, de mindazt a sok-sok mindent megköszönjük neked, amivel megajándékoztál bennünket.
Felépítettél egy iskolát, olyan nevelést adtál tanítványaidnak, útmutatást kollégáidnak, amely egyedivé tette a Platán iskolát, amely az egyik legsikeresebb oktatási intézménnyé formálódott kezed alatt. Köszönet érte!
Bevezetted városunkba a Széchenyi-kultuszt. Sokáig harcoltál érte, de győztesen vívtad meg a csatát, mára már koszorúzzuk, ápoljuk a legnagyobb magyar emlékét, egy nap pedig róla szól szeretett iskoládban. Köszönet érte!
Megálmodtál és létrehoztál egy pihenőparkot a móravárosiaknak, amelynek középpontjában a szeretet csodálatos megfogalmazását találjuk Pálfy Gusztáv gyönyörű szobrában. Köszönet érte!
Olyan élet- és természetszeretetet plántáltál a körülötted élőkbe, amit ebben a városban még senki. Csillogó szemmel, emelkedett stílusban fogalmaztad meg gondolataidat a virágok és fák napjáról, a madarak életéről. Félegyházát madárbarát várossá varázsoltad. Most már sokunknál nem múlik el a tavaszi madárdal úgy, hogy ne Te jutnál eszünkbe. Igen, mert Te az élet, a nagybetűs Élet embere voltál. A gyurgyalagteleptől a Herman Ottó Emlékparkon át a madárodúkig. Köszönet érte!
Megalapítottad a Csillagászat Baráti Körét, ahol az égbe repítetted a bámuló kis és nagy gyerekeket, életre szóló élménnyel ajándékozva meg hallgatóidat. A világegyetemet akartad megfogni, s lehozni hozzánk, emberekhez. Köszönet érte!
Mindig a környezeted, a városod jobbá tételében segítettél, ötleteiddel, véleményeddel. Az egyéniséged, az alakod itt marad köztünk, beleégve emlékeinkbe. Tanítványaid, barátaid többek, jobbak lettek szavaidtól, a veled való beszélgetésektől. Köszönet érte!
Többet már nem tehetsz értünk, imádott iskoládért, szűkebb környezetedért, szeretett városodért, az itt élő emberekért. Egy művészbarátom azt mondta, azért vagyunk, hogy jelet hagyjunk magunk után a világban. Te az voltál, aki nagyon sok és maradandó jelet hagyott a megtett útja mellett; aki a futását elvégezte, hitét megtartotta. Köszönet érte!
Igazgató Úr! Utolsó baráti öleléssel: Rosta Ferenc
Utóirat: Az önkormányzat díszsírhelyet adományoz Meizl Ferenc „Kiskunfélegyházáért” kitüntetett nyugalmazott igazgató úrnak, városunk polgármestere Csányi József pedig javaslatot tett, hogy a közelszőlői pihenőpark viselje megálmodója, létrehozója nevét – Meizl Ferenc emlékpark.
Nyugodj békében! Az Isten áldása legyen rajtad!
