Terike néni kiskertje
Megtudtam tőle, hogy a földterületen, amit gondoz, javarészt mákot ültet, de szokott helyet hagyni egy kis konyhakertnek is. Az, hogy télen, január, február környékén nincs munka a földeken, az nem jelenti azt, hogy nem történik semmi.
– Az őszi mákot elültettem október végén. Ezzel foglalkozok mostanában. Inkább ősszel ültetek, a tavaszi időjárás sokkal kiszámíthatatlanabb. A mák úgy szereti, ha időben a földben van, mert nem lepik meg a férgek. Kora tavasszal, amikor az idő megmondja, ki kell egyelni, de azt is úgy, hogy ne legyen túl sűrű. Aztán tolikapával egyszer megsoroljuk és ennyi – meséli Terike néni és hozzáteszi, hogy sokkal jobb, mint a fűszerpaprika, amivel sok éven át foglalkozott. Azt már nem bírja csinálni. Nagyon egyszerű a válasz arra, hogy miért fogott bele másba: – Sajnálnám, ha ez a föld üresen állna. Legújabban ezzel van a legkevesebb baj. Kiegyelem, megtolizom, megsorolom és ennyi. Tavaly például nem kellett permetezni sem, nagyon szép lett a termés, nagyon jól sikerült. A tavaly előtti már nem. Ez az időjáráson és a bogarakon múlik. Az időjárás mindent befolyásol. Tavaly nagyon jó volt, hogy tavasszal sok csapadék volt, aztán jött a meleg, a máknak ez kell. Ha virágzik, akkor már nem szereti a vizet, nem szükséges számára. Ha permetezni kell, az már látszik a növényen. Amíg nem virágzik el, addig kell figyelni, hogy vannak-e a levele alján fekete, apró kis tetvek, ha igen, akkor muszáj permetezni. Ha nem védekezünk, férgesedik a gumója. Tavaly nem sok férges volt. Annyira szép lett, nagy sikere volt – teszi hozzá.
Elmeséli aztán, hogy 300 négyszögöl a portája, egy keveset hagy belőle krumplira, zöldségre, a többi mák. A termés javarészt a családon belül talál gazdát. Az udvarban van még egy nagy diófa is, ami szintén nagyon gazdag terméssel örvendeztette meg. Ha bármiből feleslege lesz, azt eladja. A diónál sem vette észre, hogy kevesebb termés lenne, mint előző években.
Az időjárásról kérdezem, amiről azt mondja, hogy a Jóisten nagy változást csinált benne, mert nagyok kevés havat látunk évről-évre. Havas, fagyos idő kell télen, mindenre. A legutóbbi kis hó, amit tapasztalatuk az elmúlt hetekben, annak nagyon örült.
– A mák már kibújt a földből. Ez a kis hó nagyon jó volt a növénynek, betakarta, aztán, amikor elolvadt és kisütött a nap látszott a töveken milyen elevenek. Nagyon pici még, de ahogy melegszik a levegő és sütni fog a nap, egyre erősebb lesz. A nagy fagyok nem ártanak neki, sőt, a tapasztalat az, hogy az őszi mák ellenállóbb, a tavaszit hamarabb éri betegség. Sokaknak javasoltam már, hogy ültessenek mákot, mert nagyon megéri. Ha megérik júliusban, akkor 5-6 asszonyt fogadok és betakarítjuk a segítségükkel. A gátéri búcsúra (Anna-napkor) már az új mákból szoktuk a kalácsot készíteni – meséli Terike néni és hozzátette, hogy a szüleitől tanulta ezt. Otthon mindig volt mák, mert sokan voltak testvérek.
– Szegény jó anyám, volt olyan, hogy két levél tésztát is gyúrt, mákos tésztának. Főzött levest hozzá, mindig elfogyott. Nagyon jó volt – mondta el végezetül.
Z. A.
