Gátér 2022. január 29. 12:00

Terike néni kiskertje

Terike néni kiskertje
Katona Andrásné, Terike nénit nagyon régóta ismerem. Minden sejtjéből árad a tenni akarás, a munka, az élet szeretete. Kiskertjét folyamatosan gondozza, háztartást vezet, nyugdíjasklubot látogat, főz, az unokáknak hetente süteményeket készít, és mindig mosolyog. Terike néni, aki idén tölti 85. születésnapját, soha nem unatkozik, napjait nem tudja elképzelni semmittevéssel. Tudása, tapasztalása a kerti munkákat illetően is páratlan. Ismereteit szüleitől, nagyszüleitől szerezte és szívesen átadja nekünk is.

Megtudtam tőle, hogy a földterületen, amit gondoz, javarészt mákot ültet, de szokott helyet hagyni egy kis konyhakertnek is. Az, hogy télen, január, február környékén nincs munka a földeken, az nem jelenti azt, hogy nem történik semmi.

– Az őszi mákot elültettem október végén. Ezzel foglalkozok mostanában. Inkább ősszel ültetek, a tavaszi időjárás sokkal kiszámíthatatlanabb. A mák úgy szereti, ha időben a földben van, mert nem lepik meg a férgek. Kora tavasszal, amikor az idő megmondja, ki kell egyelni, de azt is úgy, hogy ne legyen túl sűrű. Aztán tolikapával egyszer megsoroljuk és ennyi – meséli Terike néni és hozzáteszi, hogy sokkal jobb, mint a fűszerpaprika, amivel sok éven át foglalkozott. Azt már nem bírja csinálni. Nagyon egyszerű a válasz arra, hogy miért fogott bele másba: – Sajnálnám, ha ez a föld üresen állna. Legújabban ezzel van a legkevesebb baj. Kiegyelem, megtolizom, megsorolom és ennyi. Tavaly például nem kellett permetezni sem, nagyon szép lett a termés, nagyon jól sikerült. A tavaly előtti már nem. Ez az időjáráson és a bogarakon múlik. Az időjárás mindent befolyásol. Tavaly nagyon jó volt, hogy tavasszal sok csapadék volt, aztán jött a meleg, a máknak ez kell. Ha virágzik, akkor már nem szereti a vizet, nem szükséges számára. Ha permetezni kell, az már látszik a növényen. Amíg nem virágzik el, addig kell figyelni, hogy vannak-e a levele alján fekete, apró kis tetvek, ha igen, akkor muszáj permetezni. Ha nem védekezünk, férgesedik a gumója. Tavaly nem sok férges volt. Annyira szép lett, nagy sikere volt – teszi hozzá.

Elmeséli aztán, hogy 300 négyszögöl a portája, egy keveset hagy belőle krumplira, zöldségre, a többi mák. A termés javarészt a családon belül talál gazdát. Az udvarban van még egy nagy diófa is, ami szintén nagyon gazdag terméssel örvendeztette meg.  Ha bármiből feleslege lesz, azt eladja. A diónál sem vette észre, hogy kevesebb termés lenne, mint előző években.

Az időjárásról kérdezem, amiről azt mondja, hogy a Jóisten nagy változást csinált benne, mert nagyok kevés havat látunk évről-évre. Havas, fagyos idő kell télen, mindenre. A legutóbbi kis hó, amit tapasztalatuk az elmúlt hetekben, annak nagyon örült.

– A mák már kibújt a földből. Ez a kis hó nagyon jó volt a növénynek, betakarta, aztán, amikor elolvadt és kisütött a nap látszott a töveken milyen elevenek. Nagyon pici még, de ahogy melegszik a levegő és sütni fog a nap, egyre erősebb lesz. A nagy fagyok nem ártanak neki, sőt, a tapasztalat az, hogy az őszi mák ellenállóbb, a tavaszit hamarabb éri betegség. Sokaknak javasoltam már, hogy ültessenek mákot, mert nagyon megéri. Ha megérik júliusban, akkor 5-6 asszonyt fogadok és betakarítjuk a segítségükkel. A gátéri búcsúra (Anna-napkor) már az új mákból szoktuk a kalácsot készíteni – meséli Terike néni és hozzátette, hogy a szüleitől tanulta ezt. Otthon mindig volt mák, mert sokan voltak testvérek.

–  Szegény jó anyám, volt olyan, hogy két levél tésztát is gyúrt, mákos tésztának. Főzött levest hozzá, mindig elfogyott. Nagyon jó volt – mondta el végezetül.

Z. A.

              

Kövessen minket a Facebookon is!