2021. október 10. 14:00
1849. október 5-én az aradi osztrák várparancsnok elrendelte, hogy a másnap kivégzendő honvédtábornokokat a vallásuknak megfelelő lelkipásztorok búcsúztassák el. A tisztek közül tízen a római katolikus vallást követték, ketten az evangélikus felekezet tagjai voltak, egy fő, Damjanich János pedig görögkeleti. Utóbbi elzavarta a hozzáküldött szerb pópát, mert – mint mondta – annak a nemzete sokat vétkezett a magyarok ellen. Ezután áttért a római katolikus hitvallásra. A katolikus tiszteket négy aradi magyar minorita szerzetes gyóntatta meg, készítette fel az örök életre. A szerzetesek jelen voltak a foglyok kivégzésénél: egyikük a feszületet szorongatva még sírt is, olyan rettenetesen kínlódtak a kötél általi halálra ítélt rabok. Damjanich János így vigasztalta a papot: „Mit sír tisztelendő barátom, hiszen akit kezében tart, az is az igazságért akasztatott fel”.
Részletek