A közművelődés elkötelezett szolgálója Seres Antalné
Képgaléria
– Annak idején miért döntött úgy, hogy tagja lesz az alakuló egyesületnek?
– Ez úgy kezdődött, hogy a 80-as évek elején meghívtak a Hazafias Népfront városi bizottságába, és akkor Kállainé Vereb Marikával és Fekete Pállal közösen a közművelődési albizottságban tevékenykedtünk. Akkor pattant ki a szikra, hogy közművelődési egyesületet kellene alapítani.
– Akkoriban szűkebbek voltak az egyesületi lehetőségek. Mire gondoltak, hogy mit lehetne tenni? Milyen célokat fogalmaztok meg?
– Akkor már a Hazafias Népfront is próbálta a közművelődési feladatokat, többek között azzal, hogy támogatta a városi rendezvényeket. De úgy gondoltuk, hogy aki egy kicsit is félegyházinak érzi magát, az elkötelezettséget érez arra, hogy tegyen valamit városáért, a hagyományok megőrzéséért, neves szülötteink, Móra és Petőfi kultuszának gondozásáért. Természetesen célunk volt, hogy valamennyi félegyházi kötődésű író és alkotóművész munkásságát minél szélesebb körben megismertessük, és a feltörekvő generációnak is minél több bemutatkozási lehetőséget biztosítsunk. Szerencsére nem csalódtunk, sokan csatlakoztak hozzánk, és a munka a mai napig töretlenül folyik.
– Ismerve az egyesület munkáját, úgy gondolom, hogy meg lehet fogalmazni azt, hogy a város vezetése némi fenntartással fogadta a közösség létrejöttét, és – talán ebből adódóan – sokan óvatosan is közeledtek. Mennyit változott ez azóta?
– Szerintem sokat. Az alapító tagok még ma is velünk vannak, sok új tag is segíti a munkánkat, és jó érzés, hogy tevékenységünkről nagyon sok kedvező visszajelzést kapunk, hiszen rendezvényeink nem csupán a tagságnak, hanem a város valamennyi lakójának szólnak.
– Mostanában megfogalmazódott a vezetőségben, hogy merre tovább?
– Szeretnénk megőrizni azt, hogy egyesületünk tagjai továbbra is aktívak maradjanak rendezvényeink látogatóiként és közreműködőként is. Úgy érezzük, hogy az eddigi irányvonal helyes volt, és szeretnénk minél több félegyházinak igazi kulturális élményt teremteni.
– Ön nemcsak tagja, de választmányi titkára is az egyesületnek. Azt tapasztaljuk, hogy az éves beszámolókon a krónikás szerepét is felvállalta.
– Választmányi titkárként immár több mint tíz esztendeje kötelességem beszámolni valamennyi év eseményeiről. Ezért készülök én a közgyűlésekre vetített, képes anyaggal. Ezek a prezentációk összegzik az egyesület éves munkájának minden mozzanatát.
– Végezetül arra kérem, mondjon önmagáról, családjáról is néhány szót.
– 1971-ben kezdtem Félegyházán középiskolai tanulmányaimat a Mezőgazdasági Szakképző Iskolában szakmunkástanulóként. Amikor ide jöttem, akkor már édesanyám egyedül nevelt két testvéremmel együtt. Egy évfolyamtársam beszélt nekem arról, hogy a nővére itt lett szakmunkás, és 4000 forintot keres egy hónap alatt. Akkor én úgy döntöttem, ha ezzel a szakmával ennyit lehet keresni, akkor én ezt választom. Édesanyám fizetése 1000-1100 forint volt, és bizony a család rászorult a segítségre.
A szakmunkás végzettséget megszerezve munkába is álltam, de arról sem mondtam le, hogy továbbtanuljak. Beiratkoztam a kiskunhalasi II. Rákóczi Ferenc Szakközépiskolába, ahol érettségiztem és technikusi minősítést is szereztem. Ezt követően hívtak Félegyházára, a mezőgazdasági iskolába, ahol az állattenyésztést tanuló diákok szakoktatója lettem. Utána Szegeden a tanárképző főiskolán is diplomát szereztem. Később, 2002-ben a városi könyvtárban kaptam állásajánlatot, amit el is fogadtam, innen mentem nyugdíjba. 1976-ban mentem férjhez. Két felnőtt fiúgyermekem van, és három unokának is boldog nagymamája vagyok.
s. r.
