Ma már büszke vagyok arra, amit elértem
– Honnan az indíttatás, a lovak szeretete?
– Kicsi gyerekkoromban, amikor még nem volt lovunk, csodálattal figyeltem ezeket a gyönyörű állatokat. Ma sem tudom, hogy honnan eredt ez a vonzódás. Később autodidakta módon tanultam meg a lovak ápolását, gondozását. Van, amit jobban csinálok, van, amit rosszabbul, de ma már a szakirodalomban, az interneten beszerezhető ismeretekkel is tökéletesítem a tudásomat.
Eleinte voltak, akik nem értették, hogy mit keresek ebben a szakmában lovas felmenők híján, és ennek hangot is adtak. Akkor ez nagyon fájt, de szerencsére hamar túltettem magam az előítéleteken, és még a karikás ostor használatát is kitanultam. Ma már büszke vagyok arra, amit elértem. Tízéves voltam, amikor először volt saját lovunk. Ma 22 éves, és a legjobb terápiás paripánk. Aki a nyergébe ül, azzal úgy bánik, mint a hímes tojással.
– Mi a legfontosabb, amit tudni kell a lóról?
– A világ egyik legintelligensebb élőlénye, én mindent meg akarok tudni róluk. Sajnos ma kicsit úri hobbi a tartása, ami alatt azt értem, hogy sokan vesznek lovat, és kellő odafigyelés nélkül gondozzák. Ha nem tetszik a viselkedése, egyszerűen lecserélik, megválnak tőle. Ez a hozzáállás számomra idegen. Én családtagként tekintek a lovaimra.
– Jól érzékelem a hölgyek növekvő szerepét a lovas szakmában?
– Talán a nőknek nagyobb igénye van arra az érezelem és intuíció központú kapcsolatra, ami a ló és az ember viszonyát jellemzi. Egy olyan világban, ahol mindenki a telefonjára fordítja a figyelmét, és alig van kommunikáció, ez elérhetetlenül távolinak tűnhet.
A lovak megtanulják a mi nyelvünket, nekünk pedig kötelességünk megérteni az ő nyelvezetüket. Minden ló egyéniség. Csinos lovam például odabújik hozzám, becsukja a szemét, szívemre rakja az orrát. Én pedig megölelgetem, megpuszilgatom. A lánya már más egyéniség. Ő úgy mutatja ki a szeretetét, hogy áll, néz rám, és jelzi, hogy na, jó, most már szeretgethetsz.
– Nemrégiben vásárolt három gidránt. Mit tudnak az új lovai?
– Egy álom vált valóra ezzel. És egy hatalmas munka is megkezdődik, aminek nagyon komoly hagyományai vannak. Tovább vinni ennek a gyönyörű és intelligens magyar fajtának a felkészítését sportcélokra, hatalmas öröm a számomra. Ezzel ugyanis hozzájárulhatunk a fennmaradásához. Amikor elkezdtem lovagolni, találkoztam egy volt huszártiszttel. Ő mesélte, hogy azok a huszárok, akik gidránnal lovagoltak a harcba, nagyrészt haza is térhettek. A többiek közül sokan nem voltak ilyen szerencsések. Nagyon sok jó tulajdonsággal vannak megáldva ezek a lovak, ami lenyűgöző fajtatörténettel párosul. Az 1800-as években tenyésztették ki, a világháborúban nagyon megcsappant az állomány és veszélyeztetett fajta lett. Szerencsére, ma már több van belőlük. Kitartó, szívós, fordulékony és gyors lovak.
– Hogyan alakulnak manapság a hétköznapjai?
– Óvodás koromtól hű akartam maradni vágyaimhoz: lovakkal akartam foglalkozni, és ettől később sem tágítottam. Nem voltak anyagi lehetőségeim arra, hogy lovakat vásároljak, önálló farmot építsek, de nem adtam fel. Bíztam benne, hogy ha igazán hiszünk valamiben, az úgy lesz. És az én életemben úgy is lett.
Mindennapjaimban működtetem a lovas farmomat, lovagoltatást, kocsikázást kínálok az érdeklődőknek, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. Emellett táborokat szervezek és az utánpótlásról is igyekszem gondoskodni.
Egy jó ideje velem dolgozik már Kis-Baranyi Eszter, aki szinte biztos, hogy elkötelezett és jó lovásszá válik.
H. S.
