Népi játékok a múlt században
Borítókép: Labdaszedő gyerekek a Fürdőszálló mellett
– Mit nevezünk népi játéknak?
– A népi játékok hatását sokan kutatták, számos meghatározással találkozhatunk a szakirodalmakban. Összegezve talán azt lehetne mondani, hogy a játék olyan szabad cselekvés, amit semmiféle külső kényszerítő tényező sem befolyásol, boldoggá tesz, és felszabadít. A népi játékok a történelmi és a paraszti játékhagyományokra épülnek. Történelmi játékok azok, melyeket a világ összes táján ismernek és játszanak, például, a fogócska. A népi játékok pedig azok, melyek tájegységenként eltérnek elnevezésükben, szabályukban, dallamvilágukban.
– Miért jó, ha ezek a játékok újra előtérbe helyeződnek?
– Számos típusának és rejtett pedagógiájának köszönhetően ismeretanyaga sokoldalúan fejleszti a gyermekek képességeit, megtanítja a népének értékeit megbecsülni, fejleszti identitását, azonosságtudatra nevel. Minél több népi játékot alkalmazunk pedagógiai munkánk során, annál nagyobb lesz a gyermek öröme, ízlést formál, szépérzéket alakít, elősegíti egymás elfogadását és tiszteletét. Alkalmazásuk egy alternatív módszer a pedagógiában. A gyermek a játék során cselekedtetve, tapasztalás útján kerül új ismeretekhez.
Játszadozó gyerekek az 1910-es években a városszéli szélmalomnál
– Mi az oka, hogy ezek a játékok már majdnem a feledés tárgyaivá váltak?
– A népi játékokról sokan azt gondolják, hogy elavultak, pedig ez nem így van! Fontos, hogy a 21. századi gyermek ismerje népi kultúránk eme részét, felfedezze lakóhelye népi gyermekjátékait, ismerje és szeresse a régit. A gyerekek befogadók, nyitottak az új megismerésére, ezért pedagógiai munkánk során alkalmat kell találni arra, hogy a népi játékok adta lehetőségeket jól tudjuk használni.
– Hol voltak a múlt kor legnépszerűbb színterei a városunkban?
– Kimondottan félegyházi különlegesség, az utcák közeiben való játék volt. Jó szórakozást kínált a Lövölde kert, a Fürdőpark, a város környéki tavak, vagy a bátrabbaknak a téglagyár kubikgödrei. A városban azonos korú gyermekek csoportja verődött össze, mindegy, hogy milyen nemhez, rasszhoz, vallási felekezethez, társadalmi réteghez tartoztak. Akár egész életre meghatározó barátságok szövődtek.
A város szélén játszó gyerekek
Az alábbiakban néhány könnyen kivitelezhető játékot ajánl olvasóink figyelmébe Samu Csilla:
Disznózás vagy tekézés
Játékeszköz: gömbfa – „disznó”, lyuk, bot
Játékosok: fiúk, lányok vegyesen játszották
Játékleírás:
A gyerekek a földbe lyukat ásnak, beleteszik a kis gömbfát. Ezután mindenki fog egy botot és felállnak egy nagy körbe a lyuk köré. A középső gyermek a lyuk mellé áll, ő a kanász. A körben álló gyerekek a lábukhoz egy kisebb lyukat is fúrnak. A játék kezdetekor a kanász kiüti a gömbfát a lyukból, amit megpróbál belehajtani valamelyik gyerek előtti lyukba. A kiszemelt lyukat több gyerek is védheti. Akinek a lyukába beleesett a „disznó”, az lesz a kanász.
Pünkösdi rózsa
Játékeszköz: zsebkendő
Játékosok: gyerekek körben, egy a kör közepén áll
Játékleírás:
A gyerekek körben állnak, egy közülük a kör közepén áll. Együtt mondják a következő mondókát:
„A pünkösdi rózsa
Kihajlott az útra,
Én édesem, én kedvesem,
Szakíts egyet róla,
Én is szakítottam,
De elszalajtottam,
Sírva-ríva kis menyecske,
Akit szeretsz, kapd be!”
Ekkor a kör közepén álló gyerek a kezében lévő zsebkendőt a köríven álló egyik gyerek nyakába dobja; majd berántja a körbe és sörögnek. Mind együtt a következő mondókát mondják:
„ Ezt ölelem, ezt kedvelem,
Ez az én édesem,
Pénz volnék, csendülnék,
Rózsa volnék, terülnék,
Mégis kifordulnék.
Járjad, járjad jó katona,
Hadd dobogjon ez az utca,
Állj be!”
Most az áll be a kör közepére, akit az előző játékos választott. Ezt addig játszák, míg mindenki sorra nem kerül.
Hol mérik a sört?
Játékeszköz: több fa (ezt jó erdős vagy parkos területen is játszani)
Játékosok: fiúk, lányok vegyesen
Játékleírás:
Kijelölünk annyi fát, ahányan részt veszünk a játékban. Megadott jelre, mindenki futva indul elfoglalni magának a fáját, ami addig az övé, míg fogja, átöleli. A hoppon maradt játékos, akinek nem jutott fa megkérdezi: „Hol mérik a sört?”
A megkérdezett játékos egy távolabbi társ nevét fogja mondani. Ezután a megbeszélt jelre mindenkinek fát kell cserélni, a kérdezőnek pedig a kimondott nevű játékos fáját kell elfoglalni. Ugyanazt a fát nem lehet választani a következő körnél. Akinek nem jutott fa, az lesz a kérdező.
V. B.
