Észrevenni a szokatlant, megörökíteni a megismételhetetlent

Dr. Tóth Csaba egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora volt a Petőfi Sándor Városi Könyvtár Félegyházáról indultak című előadássorozatának legutóbbi vendége. A professzor úrral – aki egy madárfotóiból szerkesztett kiállítást is hozott magával – dr. Tarjányi József beszélgetett életútjáról, munkásságáról.

A vendég félegyházi kötődéséről elmondta: – Itt születtem 1940. szeptember elsején. Ettől kezdve minden iskolaév kezdetén – van, aki örömmel, van, aki bánatosan – felhív telefonon, hogy Isten éltessen. Itt voltam általános és középiskolás, innen kerültem egyetemre, de mindig hazajártam. Édesapám közszeretetnek örvendő gyermekgyógyász, édesanyám pedig gazdasági iskolában volt tanárnő. Öten vagyunk testvérek, képzeljék el mennyi barátság, kapcsolat alakult ki. Az egész város ismerte a Tóth családot. Nem voltunk hamvába holt gyerekek, sportoltunk, és ennek kapcsán még többen ismertek bennünket.

– Milyen sportot űzött?

– Először szertornát. Megyei bajnokot faragott belőlem Lelkes András, aki a római olimpián 8. helyezett lett. Nagyon jó rövidtávfutó voltam, 11,8 alatt futottam a százat, és négy társammal megnyertük a diákolimpiát. Természetesen kosárlabdáztam Soltész Dezső tanár úr keze alatt. Amatőr módon úsztam is, akkor még a „lóúsztatóban”. Télen korcsolyáztunk, nyáron úsztunk.

– Egy fotókiállítást is hozott magával. Honnan ez a fotós szenvedély?

– Gyerekkorom óta fotóztam. Egy kiállítás, két kiállítás, ezek maguktól mentek. Madarakról, a Hortobágy összes állatfajáról tudnék kiállítást hozni. Fotózásom alapelve: észrevenni a szokatlant, megörökíteni a megismételhetetlent és vigyázni a rendre. Ezt vallom a szakmámban is. Erre hívom fel a tanítványaim figyelmét is minden alkalommal.