Helyi hírek 2016. április 29. 08:15

Nem enged a buszsofőr

Nem enged a buszsofőr
A ballószögi Csomai Zsolt hónapok óta hadakozik az autóbusz-vezetőkkel, ha a közeli Kecskemétre akar bejutni. A mozgáskorlátozott fiatalember nem szállhat fel elektromos mopedjével, és kerekes székkel sem mindig.

Még autóval vagy kerékpárral sem könnyű az alföldi futóhomokon közlekedni, nemhogy elektromos mopeddel vagy kerekes székkel. Márpedig a ballószögi tanyáján egyedül élő Csomai Zsolt erre kényszerül. A legtöbbször háromkerekes kis mopedjével döcög el a legközelebbi buszváróig, ha Kecskemétre szólítja a dolga.

Elég gyakran betér a városba, nemcsak a munkája, hanem egyéb ügyei miatt is. Hét éven át nem volt probléma számára a közlekedés, a buszosok mindig elvitték, ám tavaly ősszel gyökeresen megváltozott a helyzet. Nem engedik fel mopedjével a járatra, arra hivatkozva, hogy azt nem lehet rögzíteni, így veszélyezteti az utasokat. Ellenben hagyományos vagy elektromos kerekes székkel a jogszabály szerint minden további nélkül igénybe vehetné a közlekedési cég szolgáltatását, de a valóságban ez sem olyan egyszerű. Nemrég ajándékba kapott egy elektromos kerekes széket, de megtörténik, hogy ezzel is a buszmegállóban marad.

– Továbbra sem szállhatok fel az autóbuszra, ha a sofőr nem enged – mondja keserűen Csomai Zsolt. – Mit tehetek, ha arra hivatkozik, hogy már van fenn egy másik mozgássérült, vagy egyszerűen csak megtagadja a szállítást? Minden további nélkül a buszváróban hagynak, nekem pedig meg kell várnom a következő alacsony padlós járatot. És ha az csak másnap hajnalban jön, akkor ott tölthetném az éjszakát. Egyébként 36 órával előre kell jeleznem e-mailben, ha útnak akarok indulni, és még így sincs garancia arra, hogy rámpával felszerelt autóbuszt indítanak az adott időpontban.

Messze vagyunk még attól, hogy a vasúti és az autóbusz-menetrendekben mindenütt jelezzék az akadálymentesített járatok közlekedésének időpontjait. Nálunk – számos nyugati országtól eltérően – nem a szolgáltatónak, hanem a fogyatékossággal élő utazónak van bejelentési kötelezettsége, amivel nyilvánvalóan hátrányos megkülönböztetés éri, hiszen nem utazhat csak úgy, akármikor. Az sem üdvös megoldás, hogy csak elektromos (vagy hagyományos) kerekes székkel lehet utazni, elektromos mopeddel viszont egyáltalán nem. Ráadásul Csomai Zsoltnak mindkettőre szüksége van. Ha otthonról elindul, először muszáj mopedre ülnie, mert az a homokon is elnavigálható, aztán egy közbeeső tanyán át kell ülnie a kerekes székbe, hogy felszállhasson az autóbuszra. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) azonban a mozgássérült állapota és lakókörnyezete alapján egyszerre csak egy segédeszközt ír fel, s amíg a 6-10 év „kihordási idő” nem telik le, nem igényelhet másikat. Méltányosság létezik, a ballószögi fiatalember élni is akart vele, de elutasították. (A kerekes székét – mint említettük – ajándékba kapta.)

A bíróságok szerint az elektromos mopeddel közlekedő mozgáskorlátozottak szállításának megtagadása nem hátrányos megkülönböztetés, nem zárja ki az érintetteket a közösségi közlekedésből. Merőben másként vélekedik erről a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ), ahová Szegedről, Debrecenből, Pécsről, Kecskemétről és Budapestről is érkeztek már panaszok. Azzal, hogy az érintettek nem tudnak bejutni a városokba, a munkahelyükre, orvoshoz, iskolába, egyre növekszik e társadalmi csoport elszigeteltsége.

A MEOSZ még januárban sürgős kormányzati intézkedéseket szorgalmazott a fogyatékos emberek személyes mobilitása érdekében. Munkacsoport felállítását javasolták, amelyben többek között a kormány egészségügyért felelős illetékesei és a közösségi közlekedési szolgáltatók is képviseltetnék magukat.

– A műszaki hiányosságok nem írhatják felül az emberi jogokat – szögezi le Kovács Ágnes, a MEOSZ elnöke. – Ez a tarthatatlan helyzet egy joghézag miatt alakulhatott ki. Sajnos a közlekedési vállalatok inkább azt keresik, milyen uniós direktívákra hivatkozhatnak, csak hogy ne kelljen egy mozgáskorlátozottat elszállítaniuk, s ezt minden következmény nélkül megtehetik. Itt nem pénzről van szó! Sok esetben a szándék hiányzik. Addig folytatjuk a harcot, amíg a közösségi közlekedési szolgáltatók nem veszik tudomásul, hogy kötelességük a megfelelő és biztonságos szállítás feltételeit megteremteniük, nem különböztethetik meg hátrányosan a mozgássérült embereket.


Borzák Tibor
Fotó: MTI - Ujvári Sándor





 

Kövessen minket a Facebookon is!